Nehezen barátkozol és nem érted, miért nem nyitnak feléd az emberek? Ezek a trükkök segíteni fognak, hogy könnyebben ismerkedj másokkal.

  A minap belefutottam egy cikkbe a közösségi médiában, ami azt taglalta, hogy nehéz barátokat, ismerősöket, beszélgető partnereket szerezni. Sokan vannak úgy, hogy rosszul élik ezt meg, mert ha éppen szükség lenne valakire, aki bizalmas és támogat, nincs ott senki. Nagyon rossz érzés tud lenni, ezt saját tapasztalatból mondom.

Ezért kell az embernek legalább 2-3 olyan barát, akikre bármikor támaszkodhat, akiknek bármit elmondhat és ha tűz ütne ki hajnal 1-kor a 27. emeleten, Ők ugranának és nem lenne kérdés, hogy mennének-e, vagy sem. De nem árt, ha vannak haverjaid, beszélgető társaid is, ...

Miért ragaszkodunk a falainkhoz? Miért nem lépünk ki mögülük? Nem lehet, hogy jobban szeretjük őket, mint a saját életünket? Mi van akkor, ha igen? De nem éri meg, mert lemaradsz az életről!

Találkoztam már rengeteg emberrel, és még több különös történettel. Mindenkinek más, mindenkinek van benne jó és rossz, ami egész idáig formálta életét. Sokan átélik és túl lépnek az eseményeken, míg mások egy idő után besokallnak és egy olyan atombunkert húznak fel maguk köré, ami még a hirosimai csapást is képes lenne túlélni és mindezt csak azért, hogy ne sérüljenek még többet.

DE VAN EGY ROSSZ HÍREM, KEDVES FAL ÉPÍTŐK!

Ha ezt teszitek és fent is tartjátok, nem fog előbbre haladni az életetek és megragadtok a saját ...

Mit szeretne mindenki jobban, mint jobbnak lenni, amiben kicsit gyengébbnek érezzük magunkat. Ne félj segítséget kérni!

"Nem elég jó a nyelvtudásom, nincs elég önuralmam, nem elég jó a testem."

Ezeken lehet változtatni, csak magunkban kell az elhatározást meghozni.

"Felkeresek egy nyelvtanárt, egy személyi edzőt, vagy akár egy olyan embert, aki oda figyel rám és segít fejlődni, a gyengébbnek vélt területeken". Sokan azt tartják, egyedül is képesek rá, de van aki úgy érzi, kell neki a segítség, ami teljesen rendjén is van. Nem lehet mindent egyedül megoldani, nem lehetünk mindenben olyan erősek, vagy profik, hogy áthámozzuk magunkat rajta. Nem is biztos, hogy egyedül jó irányba indulnánk el, vagy jól csinálnánk azokat a ...

Sokan, sokféle meggondolatlan fogadalmat tesznek, amit később úgysem tartanak be.

Egy könyv felett ülve, majd egy közösségi média posztban is szembe jött velem nem rég ez a kérdés.

Miért adják fel az emberek az újévi fogadalmaikat?

Töprengtem rajta és a megoldást a saját életemben találtam meg. Felébredtem egyik reggel és eszembe jutott, meg kellene csinálnom már 2 napja valamit, amihez nagyon nem volt kedvem. Olyan szinten rühelltem még csak rá gondolni is, hogy rendesen, gyomor görcs kapott el attól is, hogy átfutott az agyamon. Mindent megtettem annak érdekében, hogy minél tovább halogassam azt, hogy végre erőt vegyek magamon és neki álljak a feladatnak. Aztán felderengett egy könyvben olvasott részlet, ami a halogatásról szólt.

Itt a karácsony a nyakunkon, de még sehol a hangulat? Meg tudom érteni.

A rohanás, a készülődés, takarítás, ajándék csomagolás, "kinek mit vegyek?".

Ezek nem igazán a karácsony hangulatát hozzák el nekünk, hanem csak egy nagy adag stresszt és kiégés környéki állapotot, mert a káosz eluralkodik rajtunk és ahelyett, hogy pihennénk, csak egy újabb probléma akad a nyakunkba.

De ha csak erre koncentrálunk, akkor nem is fogjuk tudni magunk átadni az ünnep szellemének. Ezért Én már nem hagyok semmit, az utolsó pillanatra. Kell egy kis idő, hogy le tudjunk nyugodni, megpihenni és a lelkünk felkészíteni, a családra, a békére. Nem egyszerű, mert mindig van mit csinálni, de mikor csináljuk, ha nem karácsonykor? Mikor figyelünk a családra, ...

Sokat gondolkodtam azon, hogy az emberek miért nem képesek a saját árnyékukból kilépni és megtenni, amit szeretnének, ezért adok 3+1 tippet, ami nekem is segített.

Én 17 éves koromban elköltöztem otthonról, mert úgy éreztem, az a családi háttér, amiben éltem, nem hogy nem támogat, még anyagi befektetésnek is tekint, megléptem.

Képes voltam szakmai országos versenyen 5. helyet elérni, miközben az anyám bosszúból, ki akart rúgatni az iskolából, mert többé nem voltam a kereseti forrása.

Képes voltam bedolgozni magam egy multihoz úgy, hogy külső cégesként indultam és egészen a logisztikai pozícióig eljutottam.

Képes voltam 24 éves koromban megvenni a saját házam és 28 évesen a saját autóm.

Most pedig 28 és fél éves ...

Amikor kicsi voltam, nekem mindig azt mondta anyu, "keménynek és kitartónak kell lenni, nem szabad feladni azt, amiért harcolni akarsz és sose felejtsd el, hogy honnan jöttél".

Az viszont nem mondta, valószínűleg, mert Ő sem tanulta meg, hogy a rossz dolgokat, hogy hagyjam a kuka mellett, hogy többet ne gyötörjenek. Amikor elszenvedtem az életem tragédiáit, nyomokat hagytak bennem, amiket ha akarom, ha nem, mély sebeket ejtettek a lelkemen, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy egész életem során, hagyjam ezeket kísérteni. Márpedig, az emberek nagyon nagy százalékban, ezt csinálják.

Hogy miért?

Hitem szerint, 4 olyan dolog van, ami miatt az ember nem hajlandó tovább lépni és élete végéig, a saját létét tönkre téve, a múltat ...

Szeretném nektek egy kis sztorin keresztül bemutatni, min gondolkodtam ma hétvégén, a történet az Én írásom.

Hideg, havas karácsony reggel volt.

Jenő, a konyhában görnyedve, már a harmadik cognac-ját döntötte le, miközben magát sajnálta. Kirúgták, a felesége elhagyta és a villanyt is kikapcsolták nála, mert a válásra rá ment minden megtakarított pénze. Gondolatai messze mélyen gyermekkorában jártak, mikor szegény édesanyja a karácsonyi bejglit szelte fel a családnak, miközben édesapjukkal karöltve együtt énekelték a "Joy to the world"-öt a karácsonyfa tövében, az ajándékokat bontogatva. Jenő megrázta a fejét és elhessegette az álomszép emlék foszlányokat, majd felsóhajtott.

-Ohh Istenem, küldj valami jelet, mi tévő ...

Az életben, rajtunk múlik, hogy az álmok és a vágyak, teljesülnek-e vagy sem.

Az élet olyan, mint egy nehéz kövekkel megpakolt zsák, amit halálunkig fel kell vinnünk a hegy tetejére. Mindegy mennyi kő van benne, vehetsz ki, vagy tehetsz be, ez rád van bízva. A kövek a gondok, a stressz, a meg nem tett dolgok, stb. Szépen születésedtől kezdve gyűjtögeted a köveid, hol kisebbeket, hol nagyobbakat, hol színeset, hol sárgát, mint az irigység, laposat és nehezet, vagy éleset és hatalmasat.

Mi lenne, ha végre végleg le tennéd azokat a köveket és elkezdenél azzal foglalkozni, amit szeretnél?

Tánc órákra akarsz járni? Iratkozz be!

Meg akarsz tanulni bűvészkedni? Nézz leckéket a neten!

Végre meg akarod venni magadnak azt a gitárt, ...

Sokszor azokat a dolgokat csinálod, amiket a hónap, az év minden napján, mondhatni, robot üzemmódban éled le az életed.  De szembe jön egy idézet és megindul benned valami..

- Mi lenne, ha képes lennék lépni és változtatni?
- Ki merjek lépni a komfort zónámból?
- Megéri nekem a változás, a sok új probléma, a rengeteg utánajárás, stb.?

Ezek a gondolatok azok, amik vissza tartanak attól, hogy azok legyünk, akik lenni szeretnénk, sőt bezárnak minket, nem tudunk tovább lépni egy újabb szintre

Sokan kipakolgatják a közösségi oldalaikra , azokat a motivációs idézeteket, amik szerintük körül írják a jelenlegi érzelem világukat, amivel azt érik el, hogy az érzelmeiket helyezik a "kirakatba", így más emberekből kiváltva ...