Az életben, rajtunk múlik, hogy az álmok és a vágyak, teljesülnek-e vagy sem.

Az élet olyan, mint egy nehéz kövekkel megpakolt zsák, amit halálunkig fel kell vinnünk a hegy tetejére. Mindegy mennyi kő van benne, vehetsz ki, vagy tehetsz be, ez rád van bízva. A kövek a gondok, a stressz, a meg nem tett dolgok, stb. Szépen születésedtől kezdve gyűjtögeted a köveid, hol kisebbeket, hol nagyobbakat, hol színeset, hol sárgát, mint az irigység, laposat és nehezet, vagy éleset és hatalmasat.

Mi lenne, ha végre végleg le tennéd azokat a köveket és elkezdenél azzal foglalkozni, amit szeretnél?

Tánc órákra akarsz járni? Iratkozz be!

Meg akarsz tanulni bűvészkedni? Nézz leckéket a neten!

Végre meg akarod venni magadnak azt a gitárt, amire mindig is vágytál? Miért nem teszed meg?

Mert be korlátozod saját magad! Te vagy, aki a saját utadban állsz, de ha végre megtanulod, hogy térj ki saját magad elől, azok a kövek saját maguktól fognak kihullani a zsákodból.

Tartja a mondás, egyszer élünk... A fenét, minden nap élünk, de egyszer fogunk meghalni.

Fel tetted már magadnak a kérdést? Jó ez a stílus, ahogy élek? Jó ez így? Miért hagyom, hogy mások piszkáljanak? Miért hagyom, hogy leszólják az álmaimat?

Az Én életem, az enyém, ha azt választom, hogy élek tovább a keserű életemben, ÉN vagyok érte a felelős.

Ha azt választom, hogy megyek tovább és változtatok az életemen, az is az ÉN felelősségem.

Ha nem teszek semmit és nem is változtatok semmit, de dönteni sem akarok, azért is ÉN vagyok a felelős.

Végszóként, ha igazán el akarsz valamit érni az életben, tenned kell érte, nem másnak, kizárólag neked.

Forrás:https://pixabay.com/hu/