Miért ragaszkodunk a falainkhoz? Miért nem lépünk ki mögülük? Nem lehet, hogy jobban szeretjük őket, mint a saját életünket? Mi van akkor, ha igen? De nem éri meg, mert lemaradsz az életről!

Találkoztam már rengeteg emberrel, és még több különös történettel. Mindenkinek más, mindenkinek van benne jó és rossz, ami egész idáig formálta életét. Sokan átélik és túl lépnek az eseményeken, míg mások egy idő után besokallnak és egy olyan atombunkert húznak fel maguk köré, ami még a hirosimai csapást is képes lenne túlélni és mindezt csak azért, hogy ne sérüljenek még többet.

DE VAN EGY ROSSZ HÍREM, KEDVES FAL ÉPÍTŐK!

Ha ezt teszitek és fent is tartjátok, nem fog előbbre haladni az életetek és megragadtok a saját korlátaitok között.

Mi lenne, ha nem csak a tégla halmaz mögül néznétek a világra? Hamar előfordulna, hogy olyan barátokat találtok, akiket el sem képzelnétek még álmotokban sem, vagy egy csodálatos párt, vagy egy olyan hobbit, ami életet vinne a szürkeségbe.

De persze ez nem olyan könnyű, mivel nem véletlen kerültek azok oda, ahová. Szeretünk a kényelmi zónánkból kinézni, majd az első adandó alkalommal vissza bújni, amint egy ember megpróbál közeledni felénk. Ez nem megoldás, mivel lehet, hogy életünk szerelmét veszítjük el, mert nem vagyunk hajlandóak hagyni, hogy léphessen felénk, sőt ilyenkor még rá is teszünk egy lapáttal és még egy jól irányzott késszúrással még azt is elintézzük, hogy egyáltalán ne kedveljen minket.

Oda szúrunk, ahol a legjobban fáj, pedig ez nagyon nem szép dolog!

Vannak olyanok is, akik egyenesen imádják ezt a helyzetet és tömegeket pusztítanak el maguk körül, azért, mert élvezik, hogy ők érinthetetlenek, mivel nem tudnak róla semmit, csak az álca életükről. Míg a másik ember megnyílik, megmutatja sebezhető pontjait és abban a pillanatban, mikor elérkezik a megfelelő alkalom, BUMM! lecsap a leggyengébb pontra, ezzel a legnagyobb fájdalmat okozván emberünknek, aki szilánkokra törik ez miatt lelkileg. Aljas és alattomos dolog ezt tenni, de vannak olyan emberek, akik ezt a technikát előszeretettel és élvezetből alkalmazzák, még ha nem is veszik észre magukon.

Ragaszkodnak ehhez, mert szeretik, hogy mások szenvednek, ha másoknak ez fáj. Ezeket az embereket érdemes messziről elkerülni, bár mire észre vesszük, lehet, már magunk is a megbántottak listáján csücsülünk.

Aki viszont úgy érzi, hogy falakat épített, hogy kizárja a fájdalmat üzenném:

A falak a vár tartozékai, nem pedig a miénk! Ha élni akarsz, nem pedig depresszióban szenvedni egyedül életed végéig, tessék lépni és nyitni mások felé! Hidd el, nem fogod megbánni, mert bárkit eléd sodorhat az élet, akit nem is várnál! ;)

Ha tetszett a cikkem és szeretnél további tartalmakat olvasni, kérlek kövess be a Facebookon, ha úgy érzed szeretnél személyes tanácsot kérni, akkor használd ki ingyenes konzultációmat. Legyen csodákkal teli napod!

Forrás:https://pixabay.com/hu/photos/fant%C3%A1zia-sz%C3%BCrre%C3%A1lis-maszk-fal-szem-2506830/