Szeretném nektek egy kis sztorin keresztül bemutatni, min gondolkodtam ma hétvégén, a történet az Én írásom.

Hideg, havas karácsony reggel volt.

Jenő, a konyhában görnyedve, már a harmadik cognac-ját döntötte le, miközben magát sajnálta. Kirúgták, a felesége elhagyta és a villanyt is kikapcsolták nála, mert a válásra rá ment minden megtakarított pénze. Gondolatai messze mélyen gyermekkorában jártak, mikor szegény édesanyja a karácsonyi bejglit szelte fel a családnak, miközben édesapjukkal karöltve együtt énekelték a "Joy to the world"-öt a karácsonyfa tövében, az ajándékokat bontogatva. Jenő megrázta a fejét és elhessegette az álomszép emlék foszlányokat, majd felsóhajtott.

-Ohh Istenem, küldj valami jelet, mi tévő legyek? Küldj egy átkozott jelet, hogy a rossebben tudok kilábalni, ebből a káoszból? -mondta, már egy fokkal ingerültebben, majd a poharát az asztalhoz csapta, ügyelve, hogy ne törje össze.

Ekkor csenegettek az ajtón, Mária, Jenő ex-felesége volt.

-Szia Jenő, csak kíváncsi voltam, hogy vagy. - mondta gyengéden, miközben próbálta leplezni, szánakozó tekintetét.

-Mi a frászt keresel itt Mari? Nem elég, hogy tönkre tettél, még karácsonykor is élvezkedni akarsz, a nyomoromon? Húzz el innen, mert nem állok jót magamért! -förmedt rá, majd olyan lendülettel vágta be az ajtót, hogy a vakolat körben megrepedt.

-Na már csak ez hiányzott az életemből, utállak karácsony!- kiabálta bele a levegőbe Jenő és be ment a konyhába, még egy pohár italért.

Ekkor újra csengettek.

-Hát nem hiszem el, hogy ez a megáltalkodott némber, nem érti meg, hogy takarodjon már el!

Jenő kinyitotta az ajtót és egy csapat kisgyerek és három felnőtt állt előtte.

-Miben segíthetek? - kérdezte Jenő durván.

-Csak karácsonyi dalokat jöttünk énekelni.- szólalt meg halkan, a könnyeivel küszködve, az egyik kislány.

-Az árvaháznak gyűjtünk, mert beszakadt a tető és nagyon drága lenne megjavítatni. - mentette meg a kínos csendtől a helyzetet, az egyik úr.

-Nézze Uram, nincs egy fillérem sem...-mondta Jenő elcsukló hangon és sírásban tört ki, majd elmesélte az egész kálváriáját.

-Uram, Én Dr. Nagy János vagyok, a helyi kórház igazgatója. Nagy örömömre szolgálna, ha nálunk dolgozna, mint gondnok.

Jenő sokkot kapott, és eszébe jutott a fohásza, amit fél órával ezelőtt, csak az önsajnálat mondatott vele.

-Uram, soha sem hittem volna, hogy ez valaha megtörténik velem, ez egy igazi karácsonyi csoda.- majd kiugrott John a bőréből és betessékelte a vendég sereget, háborús övezetre emlékeztető nappalijába, hogy megvendégelje őket egy kis teával és keksszel.

Nem baj, ha elveszted a hited, mert mindenki lehet padlón és sosem lehet tudni, mikor kerülünk újra oda. Mindenki kerül hullám-völgybe, mert ilyen az élet, de azt sosem szabad elfelejteni, mindig van kiút, csak rá kell állítani az agyunkat, a megoldás keresésére. A legfontosabb, hogy talpra tudj állni és ne félj elfogadni a segítséget, mert nem számít gyengeségnek. Sokan abban a hitben élnek, ha "segítséget kell kérnem, gyengének fogok tűnni". Ez nagyon rossz berögződés, ami sajnos a mai világban nagyon elterjedt, mert ha valaki segíteni próbál, egyből a hátsó szándékot keressük benne, "Mit akar? Pénzt, vagy valami mást?", nem pedig azt nézzük, mennyire figyelmes az adott illető. Elfogadni a segítő kezet, olyan mint a fohász Istenhez, ha tőle elfogadjuk a támogatást, mástól miért ne tennénk?

Szeresd magad annyira, hogy mersz támogatást kérni és elfogadni.

Forrás:https://pixabay.com/hu/